Egyesítés Dél-Koreával? – Mik a kilátások?
Filmbe illő történet kezd kibontakozni a madridi észak-koreai nagykövetségen elkövetett februári támadásról
Az észak- és dél-koreai állam egységesen elsődleges célként tűzte ki a Koreai-félsziget egyesítését: Dél-Korea több ízben adott ki részletes tervezetet arról, hogy az újraegyesítés megvalósítását miként vihetnék véghez, kihangsúlyozva a folyamat során felmerülhető, a több mint 71 éve tartó tagoltság miatt elkerülhetetlen problémákra kidolgozandó megoldásokat. Az állam kifejezett figyelmet fordított az 1990-ben, a hidegháború végét jelentő Nyugat- és Kelet-Németország egyesülési folyamatára, próbálva az egykori NSZK és NDK példájának mintája szerint felvázolni, hogy az egységesítés miként zajlana le a két Korea között.
Dél-Korea március végén bejelentette, hogy új kutatási programot indít, melyre október végéig 90 millió koreai wont fog fordítani annak érdekében, hogy a vizsgálatok során mélységeiben elemezze az ennek során felmerülő komplikációkat és az egyesítés különböző fázisainak várhatóan kialakuló jellegét. Többek között külföldi szakértők javaslatára a kutatás során különös figyelmet fordítanak az integráció során végzendő intézkedésekre, s részletes beszámolót fognak készíteni a várhatóan felmerülő problémákról, s ezeknek az orvoslására felállítható intézményekről. A Koreai Köztársaság ugyanakkor potenciált lát egy, az Európai Unióhoz hasonló, két Korea között létrehozható konföderációban is, így több európai és egyesült államokbeli szakértő véleményét kérte ki egy ilyen jellegű politikai kapcsolat kialakításával kapcsolatban. A Koreai Nemzeti Közösség Egyesítési Formulájában közölt nyilatkozatuk szerint „az Európai Unió a legsikeresebb konföderációs forma, amely számos kulcsfontosságú területen sokrétűen és fokozatos változtatást alkalmazva formálta és elmélyítette a szövetséget a tagállamok között, érintve a belpolitikához és gazdasághoz kapcsolódó, valamint a társadalmat érintő kérdéseket.”
A dél-koreai államban 1969-ben felállított Egyesítési Minisztérium korán megállapította, hogy az egyesítési folyamatnak valószínűleg három fázisa lenne, melyek a következők: békülés és együttműködés, Korea-közi konföderáció és végül a teljes egységesítés. A 2000-ben még Kim Dzsongil és Kim Daejung elnök között megtartott csúcstalálkozón egy megállapodás keretein belül Észak egy laza, föderációs kapcsolat alapjainak lefektetését tűzte ki célul, míg Dél az ügyek közössé tétele, s az ezek irányítására létrehozandó szervezetek megalapítását támogatta.
Szöul hangsúlyozta annak fontosságát, hogy minden területre kiterjedő tervet készítsen november végéig, az egyesítésre vonatkozó kutatási program tervezett befejezési idejére. Külön megemlítette az Európai Unió 1989-ben kiadott Lengyelország és Magyarország számára segélyprogram a gazdasági szerkezet átalakítására elnevezésű programját, amely véleménye szerint számos olyan javaslatot tartalmaz, mely mintaként szolgálhat a két Korea egyesítési tervének elkészítéséhez is.
A madridi észak-koreai nagykövetségen elkövetett betörés nem keltett túl nagy visszhangot akkor, mikor a támadásról szóló híreket először közölték. Azonban, február vége óta, azt követően, hogy a spanyol rendőrség több hétig tartó kutatásokat végzett a támadással kapcsolatban, egyre nagyobb figyelem irányul a történtekre, s a figyelem növekedésével párhuzamosan az üggyel kapcsolatban is egyre több kérdés merül fel.
Már a múlt héten is több spekulációról olvashattunk azzal kapcsolatban, hogy az észak-koreai menekültekből szerveződött Szabad Csoszon elnevezésű polgári mozgalom, amelynek kilenc embere vitte véghez a nagykövetségen elkövetett támadást, kapcsolatban állhat az amerikai titkosszolgálatokkal, a CIA-val és az FBI-al. A korábban Szárnyas Ló Polgári Védelemként ismert szerveződés (mely csoportját egy, a koreai mitológiában szárnyas lóként ábrázolt lényről nevezte el, melyet gyakran az észak-koreai kormány is szimbólumként használ) ezen akciója előtt egy nagyobb horderejűt is elkönyvelhet, melynek során megszöktették a korábban a kuala lumpur-i repülőtéren, gyanús körülmények között meggyilkolt Kim Dzsongun féltestvérének, Kim Dzsongnamnak a fiát.
A madridi nagykövetségbe való betörés amiatt megdöbbentő és zavaros egyszerre, mert az önálló szerveződésű csoport csupán két éve alakult meg, s emiatt viszonylag ismeretlen, főként a nemzetközi téren. A nagykövetség ellen február 22-én elkövetett támadás vezetője feltételezhetően Adrian Hong Chang, mexikói-amerikai állampolgárságú férfi volt, aki korábban több ízben is hangoztatta az észak-koreai diktatúra megdöntésének fontosságát, s a források szerint az akció kivitelezése előtt sem tartott a vakmerő lépésektől. Több dél-koreai, orosz és amerikai szakértőt kérdeztek meg a témában, akik megosztottak a történtek hátterében állható okokat illetően: vannak köztük, akik egyetértenek azzal a feltételezéssel, hogy a csoport tagjai valóban lehetnek egykori észak-koreai katonák, azonban többen közülük úgy véli, az akció sokkalta összetettebb, annak ellenére, hogy a támadók közül Adrian Hong Changon kívül másik hatot is tudtak azonosítani, akik közül ketten kapcsolatban állnak az amerikai hírszerzéssel. Sőt, az akciót követően a nagykövetségen megszerzett anyagokat átadták az FBI-nak is (habár, ez utóbbit az FBI nem ismerte el, ugyanakkor nem is tagadta).
Andrei Lankov, orosz származású Korea-szakértő, aki az észak-koreai Kim Ir Szen Egyetemen tanult, három teóriát is felállított azt illetően, milyen mozgatórugói lehettek a támadásnak. Lankov alapvetően nem tartja valószínűnek azt, hogy az elkövetők valóban észak-koreai disszidensek lennének, s erre észszerű érvként hozta fel többek között azt, hogy a nagy katonai szakértelemmel rendelkező észak-koreaiakat általában figyeli az állam szökésük után is, valamint, hogy az országból elmenekült embereknek általában nincs nagy helyismeretük külföldön, hanem ez egyedül észak-koreai lakóhelyükre, vagy legfeljebb Kína egyes határmenti területeire korlátozódik (eltekintve a kivételektől). Így első elmélete szerint úgy gondolja, amennyiben mégis észak-koreai menekültek hajtották végre a támadást, azt biztosan külső segítséggel tudták végrehajtani.
Egy másik összeesküvés elmélet szerint lehetséges, hogy a Szabad Csoszont a dél-koreai (NIS) vagy a már korábban említett amerikai (CIA) hírszerzés alapította. Azonban az első feltételezett szálat elvághatja az a tény, miszerint Dél-Korea jelenleg pontosan arra fekteti a hangsúlyt, hogy az északi kormánnyal minél békésebb, konszolidált kapcsolatot építsen ki, egyfajta közvetítői szerepet vállalva az észak-koreai-amerikai diplomáciai kapcsolatok megerősítésében (vélhetően pontosan ez iránti elégedetlensége miatt hívta vissza a keszongi Korea-közi összekötő irodából képviselőit az észak-koreai vezetés; ugyanakkor március 25-én, az Egyesítési Minisztérium közleménye szerint, a felek ismét tárgyalni kezdtek). Ilyen körülmények között valóban nem valószínűsíthető az, hogy az akció mögött a dél-koreai titkosrendőrség állna, mint a Szabad Csoszon egyik alapítója. Emellett, több szakértő is megerősítette, hogy a szerveződés által koreai nyelven adott írásos közlemények alapján egyértelmű, hogy azokat nem koreai anyanyelvűek szerezték. Az amerikai kapcsolat hitelessége is megkérdőjelezhető, lévén amikor a CIA-val először kapcsolatba hozták a szabadság kivívását célként kitűző csoportot, az amerikai hírszerzés már akkor tagadta, hogy bármilyen köze lenne a szervezethez vagy az akcióhoz; hihető ugyanakkor, hogy valóban nem a CIA állt a kivitelezés mögött, mivel a madridi betöréshez hasonló spontán, fényes nappal végrehajtott támadások általában nem jellemzőek a hírszerzés szervezésére.
A harmadik teória szerint egy észak-koreai rezsimen belüli elithez tartozó polgárok akciója húzódhat az ügy mögött, akik vélhetően amiatt törtek be az épületbe, hogy információkat szolgáltassanak egy másik, Észak-Koreán belüli, úgymond "felső tízezerhez tartozó" csoportnak, feltételezhetően az előző madridi nagykövetről, Kim Jongcsolról.
Mivel a lehetséges előzmények és a támadás okai rendkívül sokrétűek, nagyon nehéz volna megállapítani azt, hogy mi lehetett a valódi szándéka a támadóknak, hogy végső soron kik ők egyáltalán, és milyen indíttatásból ütöttek rajta a nagykövetség diplomatáin. A meglehetősen összetett ügy kapcsán figyelemreméltóak lehetnek a fejlemények, s különös lesz olvasni arról, milyen további információk kerülnek napvilágra a Szabad Csoszon tevékenységét illetően.
Felhasznált hírforrások:
nknews.org
index.hu
Comments